• Képeslap küldése

Támogató:


2012-ben napvilágot látott Pintér András könyve, Zselyk táncos hagyománya címmel. A szerkesztésben ez esetben is Guther M. Ilona volt a mentor, mint Wass György: Zselyk című könyvénél.

Kikacsintott a múlt a Göderből - új mesét ír az idő Zselyken

Egyszer volt, hol nem volt, mindenféle határokon hol innen, hol túl, ahol a lapaskalács sül, élt, éldegélt egy szakajtónyi idős ember a maga csendes békességében. Nap kelt, nap nyugodott s azok csak tették a dolgukat.
Aztán történt valami, nem es olyan régen.

Egy lelkes, magát értő legény, - jobban mondva ember vót már, mert asszonyt talált magának, meg egy puja es van - fejébe vette, hogy mindent tudni akar a zselyki táncról...

Megmozgatott minden fűszálat, benézett minden lapi alá, talált is ezt-azt, de nem nyugodott. Azt képzelte, neki találkozni kell valakivel, aki ezt a táncot még ott helyben járta. Maga mellé kurjantotta néhány lelkes cimboráját, és vándorútra keltek. Mentek, mendegéltek, mígnem egyszer elértek a Göderbe.

Jártak házról házra, bezörgettek minden ajtón. Szívesen fogadták őket. Kérdezgettek ezt es azt es, de legjobban az matatott a fejükben, hogy táncolhattak vajon a zselykiek a régiségben, miket énekeltek, milyen volt a ruhájuk. Nagy volt az öröm, amikor találtak valakit, aki sokat tudott. Itták a szavát, - es, meg a jóféle zselyki pálinkát es- írtak, rajzoltak, próbálgatták magikat, mindent meg akartak jegyezni. Ők es elmondták, megmutatták, amit tudtak. Volt is nagy csodálkozás! Kerekedtek, nedvesedtek a tekintetek. Nem jött, hogy higgyék amit látnak: ezek a messziről jött ezer idegenek hoztak valamit, ami az övék volt. Visszahozták az ő elfeledett kincsüket, a múltjuk egy darabkáját, a zselyki táncot, úgy, ahogy azt még az ő tatájuk, mamájuk járta. Így ment ez néhány napon át. Összetették a tudásukat, kinek mije vót, kutakodtak a fejükben, a palláson, a ládában az emlékek után.

Amikor úgy látták, kitelt az idejük, meg már el es mondtak mindent, tudnak es valamit, felkerekedtek, s hazafelé vették az irányt. Kattogott az eszük kereke egész úton. Most aztán mi lesz tovább? Náluk a kincs. Megtalálták, amit akartak, van egy csomó tudásuk, de mi legyen vele, hogy esmét meg ne kopjon. Addig-addig gondolkoztak, míg kitalálták: ha már látták es, hallották es ezt a táncot, ki es kéne próbálni úgy istenigazábul.Nekiláttak hát, hívtak még cimborákat, tették-vették magikat össze-szét, dobigálták a talpukat, szöktek le, s fel, gyakorolták magikat, ahogy csak bírták.
Aztán, amikor már úgy érezték, így lehetett ez régen is Zselyken, még több embernek akarták megmutatni mit találtak.Olyan ügyesen tudtak sirülni-fordulni, csapásolni, csujogatni, hogy messzeföldről, még a bölcsek es csudájára jártak. Dagadt is a mellük a sok dicsérettől.
A zselykiek meg azóta es boldog büszkeséggel emlegetik a messziről jött kíváncsi embereket, akik hoztak es, vittek es, jutott es, maradt es, meg hogy nekik milyen jó, mert olyan ajándékot kaptak, amire sose volt gondolatjuk, és vitték a hírüket szerte a világba.
Aki nem hiszi, járjon utána, aki tudja, járja utánuk!

(gyyg)