• Képeslap küldése

Támogató:


A falu első temploma 1736-ban tűzvész martalékává vált. A második 1865-ig állta az idők viszontagságait. A jelenlegi templom alapkövét 1866-ban rakták le, szecessziós stílusban épült.

Zselyki szótár

aksasar – feltehetően az assesor-ból idomított szó. Azokat az ifjakat illette a cím, akik az egyházi consistórium ülésein a az ifjúságot képviselték. Nem vehettek részt a határozatok hozatalában. A persbitérium jelölte őket két évenként.

angyalozás – karácsony esti népi szokás. Idősebb legények, férfiak, (ritkán nők) arcukat kendővel teljesen elfedve, kifordított bundában és fehér alsószoknyában, ostorral, karjukon ajándékokkal telt kosárral járnak a rokonok gyerekeit megajándékozni. Az úton csattogtatnak, jelezvén jövetelüket. Az ajtót vesszővel ütögetik kopogtatás helyett. A gyermekeknek imát vagy karácsonyi verset kell mondaniuk, és fogadalmat kell tenniük a jó magaviseletre. Az angyalozó személy némán végzi teendőit, nehogy a hangjáról felismerjék. Az ajándékok kiosztás után kosarából almát és diót önt a földre, melyeket a gyerekek – miközben az angyalozó „rájuk sóz” néhányat a vesszővel, - össze kell gyűjtsenek.

áskapál, áskálódik – valaki ellen izgat, valakinek vermet ás

bakveréb – csökönyös emberre mondják; („Minya is nagy bakveréb.”)

bambóc – cukorka; („Vettem a fiamnak bambócat a sakadalamban.”)

barascsihány (boroscsalán) – orgonavirág

batrafaragott – (botrafaragott) – modortalan, faragatlan emberre mondják

batyikó – fakalapács

béfagy – elfogy; („Béfagyatt az aratás.”) /Elfogyott az aratnivaló./

békerítés – a fúvószenekar tagjai nevezik a prima és a secunda voltát első, illetve második békerítésnek.

bészed – elhisz; („Minya mindent bészed.”)

bidergetni – csóválni

bíkatekenyő (békateknő) – vastag szárú 15-20 cm hosszú gyomnövényből font játékszer, mely teknőhöz hasonlít

billinteni – 1. fúvós hangszer billentyűjét lenyomni; 2. hazudni; („Ne billints akkarát!”) /Ne hazudj olyan nagyot!/

bódarag – kóborol

bótajja – túlzott mértékben dédelgeti

bölcsőhúzás - a méhek által végzett anyabölcső kiépítését nevezik így

cibre – fövésben levő szilvaíz

cirmalni – bosszantani

csankó, csankázás – fürthöz hasonló méhraj, a méhek rajzását nevezik csankázásnak

császkál – húzza a lábát

cselleng – téblábol

cseszketel – valamivel babrál, barkácsol

cseszla – kis légy, muslica

csibik – vászonből vagy szövetből készült siltes sapka férfiak részére

csigur-bigur – szedett-vedett, értéktelen dolog neve; jellemtelen emberre is mondják

csimpaszkodik – akaszkodik; („Felcsimpaszkadatt az anyja nyakába.”)

csíp - a szövőszék tartozéka, a fonal (nyújtó) szétválasztására használt, 65-70 cm hosszú és 3-4 cm

széles lécpár; a nyüstök elé helyezik

csiperkedik – lábujjhegyre áll

csúp – v. párnacsúp – a vetett ágyon levő párnákra húzzák; vászonból készült, hímzett

csucsujgatja – gügyög a gyermeknek

dadó, dadóka – dédanya beceneve

davaj – a második világháborút követő időben volt bíró

dedó, dedóka – dédapa beceneve

dikhic – rátarti emberre mondják („Nagy dikhic az én komám.”)

ebbezni – fellebbezni

egyedüve – egyedül; („Kivel vótá a vásárba? – Egyedüve.”)

ehalad – valamitől valaki megszabadul; („Ehaladtá a betegségtű?”)

egymásra való nízt (nézt) – egymásra való tekintettel

ekapul – a normális gondolkodás folyamatának időnként és rövid ideig tartó megszakadása; („Ekapul az esze.”)

ekvekél – kitérő választ adó, mellébeszélő személyre mondják

elütni a tüzet – sütőkemencében a parazsat szétteríteni

fajm, fajmak – a határban levő vízmosás; („A sok fajmaktu alig lehet szántani.”)

farmabeli – tepsiben sült kalács

faszkó – gúnynév

fataró – felnőtt férfira mondott gúnyszó

fedőkíve – a kalangyába rakott gabona legfelső kévéje, melyet kalászaival lefele raknak, hogy levezesse az esővizet

félkesztyű – kelekótya

félmatring – mint előbb

fenékkíve – a kalangya legalsó kévéje, kalászaival visszatűrve helyezik a kalangyakaró mellé; a rajta fekvő kévék kalászai nem érintkeznek a földdel

fentő – gúla alakú, négy karóból összetákolt készítmény, szálas takarmányt (inkább lucernát, lóherét) szárítanak rajta; a fentőzés - a takarmány felrakása a fentőre

furdancs – fúró (kézi szerszám)

fűkama (főkoma) – keresztszülő; a keresztelőbe hívott vendégek mindenike „kama”; akik a gyermeket a keresztvíz alá tartják, azok kapják a megtisztelő (megkülönböztető) címet

getyerzsa – a román gateaja-ból idomított szó, száraz, vékony ágat jelent; („Tégy egy pár getyerzsát a tűzre.”)

gujbi – fekete vagy szürke posztóból készült ujjas (kabát)

gujbizódás – népi játék volt; a gujbit ujjai végétől fogva egymáshoz verik; a fonóban a „kicsi legények” csak 9 óráig tartózkodhattak; ha a kicsi legény többet ült, meggujbizták

gúzsas karó – szalmakazal két végén és a közepén levő karó, melyet gúzs díszít

guvasztani – nyúzni, lenyúzni a bőrt az állatról; („Guvaszd meg a bárányt!”); a bőr hámlására is használt kifejezés; („Leguvadatt a bűr a pofájáru.”)

gürbelő – fából vagy fémből készült retesz; („Bezártam a kaput a görbelővel.”)

gyemmál – bíztat, nógat, ösztökél

gyengepásztor – erélytelen, akarat nélküli ember

gyökint – bóbiskol

gyűrűfa – vékony cserfavessző, gereblye káváját készítik belőle

hammas – házi szőttes vászon, a szapuló teknőbe tett fonalat takarják be vele, s erre szórják hamut

hájdermenkű – szitok

hátravaló pántlika – színes, virágmintás pántlika, ünnepi viselethez

hejdám – átlagosnál magasabb nőre vagy férfira mondják

ige – a szövésnél a nyújtófonal legkisebb mértékegysége

ingyen való – hiába való

iraggya – irtózó emberre mondják – („Ne lígy alyan iraggya!”)

kamisszió – bizottság

kampana – kútgém

kápcsics – kótyagos; kápcsics juh – mételyes juh

kápricsán – házsártos

karcas – forrásban levő must

karcsas – korcsos; a csárdáshoz hasonló, gyors népi tánc

kasarnya – kézi kosár

kastekenyő – fás kosár

katymatal – kotyvaszt

katymáty – sáros gödör

kiüss – a kártyajátékban az első hívót nevezik így

kompász – lépése a földmérő körzőjéhez hasonlít

körfi – gyömölcs: körte

kötésrathadás – méhek betegsége

lamp – petróleumlámpa

lampalaj – lámpaolaj, petróleum

langaléta – magas növésű sovány nő

lapasít – álmos emberre mondják

lapaskalács – kelesztett tésztából sütött palacsinta; tetejére porcukrot hintenek; bor, pálinka mellé fogyasztják

lecsegtető – pálca végére erősített vászondarab, mellyel forró zsírt, vagy olajat kennek

lecsepp – cseppnyi ital

lecsketel – sekély vízben tapicskol

lémerő – levesmerő kanál

lenő – 5-6 cm széles fekete posztóból készült szalag, asszonyok kötik a derekukra, hátul leér a szoknya széléig

lepő – pásztorok részére készített félfedeles kaliba

levágni a míkast – kosaras méhészetben a mézet kivenni a család feláldozásával

limbász – vastagnyelvű

liu – dongás szerkezetű, öblös tölcsér; hordóra illesztik

lópar – lópor; szeszély („A kamámban sok a lúpar.”)

májusfa – nemrég kihalt népi szokás volt a májusfa tevése, elöljárókat tiszteltek meg vele

marékszedő – arató csoport tagja, aki a markokat kévébe rakja

megereszkedik – elsül a fegyver

megment – nehezen végrehajtható dologra mondják („Ez a kapálás is megment valahagy.”)

megtéríteni – szabd kézzel megütni

mellenás – beteges

ménlócsitkó – méncsikó

metné – a mert szót met-nek mondja

mézelő – kaptárban levő tér, ahova a lépet teszik

muzsikás pínz – fogadott népi zenészek bére

netentók – félkegyelmű

nyálazó – fonóban szokás „nyálazó”-t adni: ital laposkaláccsal

nyelet – egy korty ital

nyilazás – sorsolás

nyimuruk – vakarcs

ótatt – cigarettavég, csikk; a szocialista mezőgazdaság kezdeti szakaszában a hazai dohányipar legolcsóbb cigarettája volt az „OLT” („Te milyen szivart szívsz? Olt-at? – hangzott a kérdés.

Nem, ótattat.” – volt a válasz.)

öreg kutya – vadászatban jártas vadászkutya

öregleginy – a legénysereg felelőse volt

pájkabat – káka

paszkanca – nem csokros viola, meddő asszony

pattanás – a fonóban a legény és leány csókváltása; a fonóban a leány az orsókarikát csókkal kellett kiváltsa a legénytől

pemete – sütőkemence kelléke; rúd végére kötött kukoricacsuhé, amivel vizet permeteznek a sütőkemencébe

piszkiba – ügyvéd, minden lében kanál

puhár – vastag falú cserép- vagy bádogcsupor

pundás – szőlőcsősz

rassznyavaja – szitok

rétajja – létra

seprűtánc – lakodalom utáni ágytörő tréfás tánc; „Járjuk-e a seprűtáncat? ” – felhívásra a férfiak felsorakoznak; elől a tánc vezetője seprűvel a kezében vezeti a sort, mindenkinek utánoznia kell a vezető mozdulatait, aki ezt nem teszi, a vezető a hátára üt a seprűvel

sétár – sajtár

simándoros – hízelgő emberre mondják

síp – a fúvószenekar réz hangszereit nevezik így

sípola – a fúvószenekar fúvósainak neve

sorló – sarló

suhincár – 10-13 éves, vézna fiúgyermek

súralni – a szőlőt utoljára kapálni

suta – csapott homlok

suvasztani – lopni

szájpénz – bor, pálinka, melyet az árulkodni szándékozóknak adnak, hallgatás céljából

szakaszt – szalmát és takarmányt raknak szakasztba

szekáns – kiállhatatlan természetű férfira mondják

szentántenciafluj – így nevezte néhai Szigeti József a falu volt állatorvosa azt a folyadékot, amelyet maga készített, s amellyel a pókos lovak lábait kenegette; hogy mit jelentett, feltehetően ő sem tudta, összetételét nem árulta el

szerkelni – szerezni, beszerezni

szetána – kiállhatatlan természetű férfira mondják

szívanó – szénvonó

szukás lú – bogaras ló

taksálni – pénzbírsággal illetni

tarnácfája – a tornác karfája, melyre kaptárakat helyeznek

tánda – ügyetlen

tézsla – rudat helyettesítő eszköz, a járom tartozéka, az ekét, boronát, hengert kötik hozzá

turtyu – lapos fejű

ugyitak – ugyebár

újévi ajándík – házi sütésű mézespogácsa, karácsony szombatján viszik, a háziasszony süti keresztgyermekeinek, nincs összefüggésben az angyalozással

vakarintás – becsmérlő szó; („Annyit nem ér, mint egy vakarintás.”)

vankuj – faragatlan, durva ember

vékás főd – a termőföld mértékegysége, kiterjedését vékában fejezték ki

vicinus – határbeli szomszéd

vőfi – a legkisebb tisztség volt az ifjúság körében, összejöveteleken az öreglegénynek segédkeztek a rend fenntartásában

vőfik párja – táncmulatságok alkalmakor volt szokásban eljárni a vőfik párját;(„Gyertek járjuk el a vőfik párját!” – hangzott a felhívás az öreglegény részéről. A felhívásra az ifjúság vőfélyei kiszolgálták a leánysereg minden tagját legénnyel; a vőfi a leányt kézen fogta és a leány által kijelölt legény elé vezette; az öreglegény a pár megkezdése előtt kikiáltotta: „Jó legíny barátaim, ez a vőfik párja lesz. Senki a neki szolgált liányt meg ne vesse. Szivart a szájában, kalapot vagy sapkát a fejin senki ne tartson!”) a vőfik párját a karcsas dallamára járták.

Zabhegyezők – gúnynév, mellyel Zselyken a törpebirtokosokat illették a társadalmi ranglétra legmagasabb fokán állók. Tudott dolog, hogy a XIX. Században három törvény: az 1842-es országgyűlés határozata; az 1871. évi XVIII. törvénycikk és az 1886-os törvény „szentesítette” a társadalmi rétegződést. Különösen a legutóbbi volt a legkategorikusabb, mert kimondta, hogy a falusi társadalom vagyontalanjai és a kis vagyonnal rendelkezők, de közterhet nem viselő személyek, nem vehetnek részt a falu belviszonyainak intézéseiben. Ezzel megerősödött a „virilizmus” intézménye, mely mindenütt, s így Zselyken is határvonalat húzott a törpebirtokosok és a módosabb réteg közé. Helyi viszonylatban a virilizmus túltett a törvény szabta határokon.

A ranglétra legmagasabb fokán a „nemesek” álltak, a falu legősibb családjai, amelyek tagjai magukat nemeseknek titulálták anélkül, hogy azt okirattal bizonyíthatták volna. Ezek közül választották a község és az egyház fő elöljáróit. Az 1879-ben alakult műkedvelő fúvószenekar alapító tagjai is, túlnyomórészt nemesek voltak.

A ranglétra középső fokán a virilisták álltak. Ahhoz, hogy valaki elnyerje a virilista címet bizonyos mennyiségű földtulajdonnal kellet rendelkezzen. Tehát ez a rang megvásárolható volt. Számtalan írott és íratlan hagyomány tanúskodik, hogy az Amerikába kivándorlók zöme azért vállalta a kitántorgást minden nehézségét, hogy az ott szerzett pénzből földet vásárolhasson, s ezáltal elnyerje a megtisztelő virilista címet. A ranglétra legalsó fokán a törpebirtokosok álltak, akiket az előbbi réteg tagjai zabhegyezőknek gúnyoltak, mintegy figyelmeztetvén, hogy a falu belső ügyeinek intézésében semmiféle funkciót nem tölthetnek be.

(Forrás: Wass György: Zselyk)


Tegyem a vacsorát?